Előfordul, hogy a szülőanya nem azonos az édesanyával. Az édesanya az, akire mindig lehet számítani, mindig ott áll az ember mellett, bármire képes gyermekei biztonságáért, jobb boldogulásukért, az életükért. Még arra is, hogy mással hozassa világra őket. De ki a béranya? Olyan nő, aki egy gyermektelen házaspárnak térítés fejében kihordja, megszüli a gyermekét. Esetünkben azért, hogy jobb legyen a sajátjai sorsa....
Szoba-konyhás komfortos házban lakik Erzsébet három gyermekével. Nehezen közelíthető meg autó nélkül Miskolcnak ez a része. Érkezésemkor vicsorgó kutya fogad, az asszony lecsendesíti. Keresztülhaladunk a patyolattisztaságú konyhán, majd leülünk a szobában. A gyerekek illedelmesen köszönnek. A helyiség egyszerűen van berendezve: egy kihúzható rekamié, egy heverő, dohányzóasztal, szekrénysor, televízió. A törékeny alkatú fiatalasszony jóval idősebbnek látszik koránál. Kissé zavarban van, teát tölt a csészékbe nekem és a gyerekeknek. Felkuporodik a heverőre, térdét átkulcsolja és előrenéz. Megtöröm a csendet. – Hogyan határozta el a pénzszerzésnek ezt a nem mindennapos módját, hogy béranyaságot vállal? – Főállású anyaként egyedül nevelem három gyermekemet. Családi pótlékból élünk és alkalmanként eljárok takarítani. – Férje van? – A gyerekek apja három éve nem él velünk, ő sem dolgozik, legalábbis nincs bejelentett munkahelye, így gyermektartást sem fizet. – Elváltak? – Elhagyott minket egy másik nő miatt. – De honnan az ötlet, hogy megszüli más gyerekét? – Hallottam egy rádióbeszélgetést Czeizel Endrével, s ekkor határoztam el, hogy feladok egy hirdetést, miszerint béranyaságot vállalok. Nagyon sokat gondolkodtam, hogy mit tegyek, de csak a gyerekek miatt vállaltam. – És mire költötte, amit kapott? Felélték? – A pénzből, amit ezért a szolgáltatásért kaptam, vettem ezt a kis házat. – Mennyit kért a gyermek megszüléséért? – Három millió forintot, plusz a felmerülő orvosi költségeket.
***
(Mi is az a béranyaság? Béranyának nevezi a magyar köznyelv azt a nőt, aki egy idegen házaspár méhen kívül, mesterséges úton megtermékenyített magzatát befogadja, kihordja, megszüli, s a gyermeket a genetikai szülőknek örökbe adja. A béranyaság olyan gyermekre vágyakozó, meddő asszonyok számára nyújt lehetőséget anyaságra, akiknek petesejtjük megtermékenyülésre alkalmas ugyan, de a magzatukat nem tudják kihordani. Az orvostudomány ma már képes arra, hogy a gyermeket kihordani nem tudó asszony petesejtjét a méhfalból kiemelje és a férj spermájával megtermékenyítse, s ezt a béranya méhébe helyezze. Orvosi szempontból az eljárás veszélytelen, megfelelő előkészítés után könnyen lebonyolítható. A béranyaság fogalom helyett a hagyományokon alapuló dajkaanyaság szót használják orvosi berkekben: vagyis nem beszélnek béranyaságról, mert az financiális fogalom és törvénytelen. A hatályos jogszabály értelmében anya az, akitől a gyermek származik. Ezért mind a genetikai, mind a kihordó, illetve a szülőanya egyaránt a gyermek anyjának tekinthető. Az anyakönyvvezetésről szóló törvény értelmében az anyakönyvbe a gyermeket megszülő anyát kell bevezetni. A genetikai szülők a gyermeket ezután meghatározott feltételek mellett fogadhatják örökbe. A dajkaanyaságnál nem pénzről van szó, hanem egy betegség, a meddőség kezeléséről és a karitativitásról. Külföldön 1980-ban volt az első ilyen jellegű szülés. Azóta több ezer gyermeket hoztak világra béranyák, s az így született gyermekeket többnyire adoptálták az érdekelt szülők. A terméketlen, szülésre képtelen asszonyok száma növekszik, a másik oldalon pedig a rossz szociális körülmények késztetnek mind több nőt arra, hogy méhüket „bérbe adják”. Egyelőre egységes jogi állásfoglalás egyetlen országban sincs a jelenséggel kapcsolatban. Előfordulhat az is, hogy a gyermek kihordását vállaló béranya nem hajlandó lemondani az általa megszült kis jövevényről. Jelenleg a csecsemőt a szülő nő gyermekeként anyakönyvezik, átadásáról a dajkaanya szabadon dönt, akár meg is tarthatja. A dajkaanyaság jogi részét körülvevő bizonytalanság is arra utal, hogy a résztvevő felek alapvetően kiszolgáltatott helyzetben vannak egy olyan viszonyban, amely túlzás nélkül bizalminak nevezhető. A „megrendelő” házaspár nem lehet biztos abban, hogy megkapja genetikailag saját gyermekét, a béranya pedig adott esetben hiába várja a kikötött ellenérték kifizetését vagy a gyermek „átvételét”.)
***
Erzsébet zavartan kavargatja teáját. – Tehát feladott egy hirdetést. – Igen, egy reklámújságban jelentettem meg. – És mit írt bele? – A szöveg valami ilyesmi volt: „Egészséges huszonnyolc éves elvált nő vagyok. Egyedül nevelem három gyermekemet. Béranyaságot vállalnék.” – Hamar reagáltak? – Egy ideig semmi válasz nem jött, majd két házaspár is jelentkezett. Megbeszéltem mindkét párral a találkozót. Első alkalommal mindannyian izgultunk, kérdezgettek a gyerekeimről, hogy mutassak fényképet, valóban egészséges vagyok-e, nem dohányzom-e, nem volt-e nagyobb betegség a családban. – Mire jutottak? – Az első családdal nem sikerült megegyeznem, sokallották a pénzt. Végül egy dunántúli házaspárral sikerült megállapodnom. Ügyvéddel írtunk szerződést, hogy bérbe adom a méhem és megszülöm az ő gyermeküket. A terhesség alatt folyamatosan kaptam tőlük pénzt vitaminokra, ruhákra, az orvosi költségekre. – A környezete tudott erről? – Az ismerőseimnek azt mondtam, egy nagyon jó munkalehetőséget kaptam Ausztriában. Az utolsó három hónapot egy dunántúli kisvárosban töltöttem. Addig a szüleim vigyáztak a gyerekeimre. – Megérte? – A pénzből rendeztem az adósságaimat, így rendbe jött az életünk. Mindezt a gyermekeimért tettem.