Belgyógyásznak készült, pszichiáter lett. Orvostudományi egyetemet végzett, s kórházi munkája mellett művészetterápiával és családterápiával is foglalkozhatott. Emellett egy évtizede verseket, recenziókat, szakcikkeket ír.

Jászsági gyerekkora varázslatos történetei mély nyomokat hagytak benne. Őseitől, a vidéki „életfelhőből” örökölte művészeti, kulturális, szépészeti érzékenységét – azokból az időkből, amikor még a legtöbb dolognak „lelke” volt. Azon fáradozik, hogy kapott kincseit másoknak is továbbadja.

Prózai írásai, szakcikkei a Párkapcsolatban, a Kagylókürtben, a Látleletben, a Klárisban, a Munkástanácsok c. érdekvédelmi lapban, valamint a Csend hangjai magazinban láttak napvilágot, a vele készült beszélgetéseket közölte egyebek között a Metro, a Látlelet-Katedra, a Reader’s Digest. Versei megjelentek a Kláris és a Cserhát Művészkör Antológiáiban, valamint más gyűjteményes kötetekben, illetve a Kiskegyedben, a Szózatban, a Publikátor sajtóegyesület kiadványaiban.

A Szívtársban és a Párkapcsolatban megjelent cikkei, orvosi üzenetei:

Személyiségvirág
Ki segít a kiégett segítőknek?
Lelki tanácsok a pszichiátertől
Nemek, szerepek, kapcsolatok
Szívtárs posta: szakértői üzenetek
Emberinek és nyitottnak kéne lennünk
Hetedíziglen, avagy átok vagy áldás a család?
Autogén tréning – A könnyű nő, aki súlyos terheket cipel
A mintaadó média és egy kis párkapcsolat
Kételyek közt vergődő
Fehér Fred utolsó útja
Válogatás a szerző verseiből
Mária doktornő leveleiből
Mária doktornő leveleiből (2.)
Mária doktornő leveleiből (3.)
Mária doktornő leveleiből (4.)