Nincsenek szavak, csak torokszorító érzés, lelket, szívet tépdeső kín, könnyáztatta vörös szemek és hatalmas értetlenség. Üres minden, üres és ellenséges, érthetetlen és felfoghatatlan, idegen és elviselhetetlen...
Tovább»
Három éven át szoros érzelmi függésben éltem valakivel. Nem engedtem közel magamhoz senki mást, még váratlanul felbukkanó, előzőleg általam évtizedeken át keresett első szerelmemmel sem találkoztam, annyira kizárólagosan az övé akartam lenni...
Tovább»
A szerelem egy csoda – nem fizika, nem kémia, nem biológia, hanem valami megfoghatatlan dolog, ami sokszor rosszkor jön, sokszor rossz az irányzéka, gyakran viszonzatlan, felülírja a logikus gondolkodást, égi magasságokba röpít, majd beledöngöl a betonba...
Tovább»
A Szívtárs párkapcsolati regénytár sorozatába illő kéziratot mutatunk be a következő hetekben magazinunk virtuális hasábjain. Az alábbi tartalmi összefoglalóval és az első részekkel szíves figyelmükbe ajánljuk a Barátnőt keresek! c. naplóregényt. Az olvasói visszajelzések döntik majd el, hogy e-book kötet születik-e belőle...
Tovább»
Gyűlölöm az éjszakákat. Minden zsigerem beleborzong, ha csak rágondolok. Rémképeket, a leglehetetlenebb történeteket vetíti álmaimba, és minden reggel egyformán ziláltan, fáradtan ébredek. Napról napra fogy az erőm, nem tudok koncentrálni, kimerült és ingerült vagyok...
Tovább»
Nem tudom, mi az, ami mostanában történik velem. Látszólag minden rendben. Mégis, olyan érzések kerítettek hatalmukba, amiket csak titokban lehet tartani, dédelgetni, és játszani, hajózni velük a végtelenben. Magamba kell ezeket fojtani, és nem beszélhetek róla senkinek...
Tovább»
Túl sok zűrzavaros gondolat kering bennem. Jó lenne barátokkal átbeszélni mindezt, de érzem, nem lehet a lelki „mocskommal” (ez azért erős!) állandóan valaki meghallgatását elvárni. Megpróbálom valahogy a megnyomorodott lelkemet rendbe tenni. Remélem segít, ha kiírom magamból, ami bánt...
Tovább»
Alapvetően az ágyban azt szeretem, ha dominál egy férfi. Mégis, vannak olyan fantáziáim és szexuális tapasztalataim, amikor én irányítok. Talán azért, mert rengeteg ötletem van, és szeretek örömet okozni. Nem csupán a szó szerinti "tettleges" mozdulatokkal, hanem egy bizonyos helyzet, szituáció, élmény előállításával is...
Tovább»
A Blogger Online Könyvhét alkalmával számtalan tehetséges tollforgatót ismerhettünk meg, akik közül néhányukat immár a magazinunknak szánt írásműveikkel is viszontláthatjuk. A Szívtárs folytatja – főként a párkapcsolati jellegű blogok bemutatását virtuális hasábjain...
Tovább»
Még mindig ugyanazt érzem, mint régen. Néha osztódni szeretnék, másszor egyenesen atomjaimra bomlani és szétszóródni, mint az üveggolyók, szétpattogni a padlón. Néha csupán elszublimálni. Belesüppedni a székbe, fotelba, közbülkerülni az anyagán, hogy ki se látszódjak belőle, s nyomtalanul eltűnni, elmúlni benne...
Tovább»
Nincsenek szavak, csak torokszorító érzés, lelket, szívet tépdeső kín, könnyáztatta vörös szemek és hatalmas értetlenség. Üres minden, üres és ellenséges, érthetetlen és felfoghatatlan, idegen és elviselhetetlen...
Három éven át szoros érzelmi függésben éltem valakivel. Nem engedtem közel magamhoz senki mást, még váratlanul felbukkanó, előzőleg általam évtizedeken át keresett első szerelmemmel sem találkoztam, annyira kizárólagosan az övé akartam lenni...
A szerelem egy csoda – nem fizika, nem kémia, nem biológia, hanem valami megfoghatatlan dolog, ami sokszor rosszkor jön, sokszor rossz az irányzéka, gyakran viszonzatlan, felülírja a logikus gondolkodást, égi magasságokba röpít, majd beledöngöl a betonba...
A Szívtárs párkapcsolati regénytár sorozatába illő kéziratot mutatunk be a következő hetekben magazinunk virtuális hasábjain. Az alábbi tartalmi összefoglalóval és az első részekkel szíves figyelmükbe ajánljuk a Barátnőt keresek! c. naplóregényt. Az olvasói visszajelzések döntik majd el, hogy e-book kötet születik-e belőle...
Gyűlölöm az éjszakákat. Minden zsigerem beleborzong, ha csak rágondolok. Rémképeket, a leglehetetlenebb történeteket vetíti álmaimba, és minden reggel egyformán ziláltan, fáradtan ébredek. Napról napra fogy az erőm, nem tudok koncentrálni, kimerült és ingerült vagyok...
Nem tudom, mi az, ami mostanában történik velem. Látszólag minden rendben. Mégis, olyan érzések kerítettek hatalmukba, amiket csak titokban lehet tartani, dédelgetni, és játszani, hajózni velük a végtelenben. Magamba kell ezeket fojtani, és nem beszélhetek róla senkinek...
Túl sok zűrzavaros gondolat kering bennem. Jó lenne barátokkal átbeszélni mindezt, de érzem, nem lehet a lelki „mocskommal” (ez azért erős!) állandóan valaki meghallgatását elvárni. Megpróbálom valahogy a megnyomorodott lelkemet rendbe tenni. Remélem segít, ha kiírom magamból, ami bánt...
